*2010.05.08 Lucia szemszöge*
Idegesen váltogatom a csatornákat. Amikor nem találtam semmi értelmeset idegesen a földhöz csaptam a távirányítót. Nem lett nagyobb baja csak az elemek estek ki belőle.
-Hallo!-szóltam bele az előbb csengő telefonba.
-Jó estét! Mr. Halfordot keresem.-szólt bele egy férfi hang.
Átadtam a telefont apámnak akin látszott hogy ideges. Tájékoztatott utána hogy Chris miatt hívtak és már bemehettünk hozzá.
Szinte rohantam a portához.
-Szép estét!-köszönt unottan egy 30-as évei körül járó duci fekete hajú nő.
-Christopher Halfordot melyik kórteremben ápolják?-kérdeztem köszönés nélkül.
Apám csúnyán nézett tiszteletlenségemért majd beszélt a nővel.
-2. emelet 116-os terem.-nézte meg a monitoron.
Viszonylag hamar megtaláltam. Beléptem az ajtón. Egy fehér kórterem volt tele gépekkel. Becsuktam magam mögött az ajtót. A gép lassan,egyenletesen sípolt,Chris szívverését jelezve. Lélegeztető gépre volt kötve. Borzasztó... Leültem mellé és megfogtam a kezét.
-15 éves vagyok nemsokára 16.. De te még csak 11,egy kisfiú! Nem szabad még elmenned! Szeretlek Chris! Inkább halljak meg én!-könnyeztem.
-Nem is tudtam hogy így érzel. Szeretsz? De mindig úgy viselkedsz velem,hogy......-nézte a kezét.
-Hogy azt hiszed nem szeretlek. Ez nem igaz! Lehet néha bunkó vagyok,de imádlak!
Ekkor bejött apa. Nem zavarta Christ folytatta.
-Tudod milyen boldog lettem ettől?-fogta volna meg a kezem de az infúzió nem hagyta.-Vigyék már innen ezt a szart!-ordította teli torokból. Összerezzentem a hangerő miatt,de igazából nem csodálkozom a reakcióján. Pár hete majdnem fél évig volt kórházban és a kemoterápia szörnyű lehetett.. Nem szeretné újra átélni.
Egy orvos és egy nővér jött be.
-Szép estét! Hallottuk a kiabálást netán fájdalmaid vannak?-kérdezte a doki.
-Nincsenek bazdmeg és nem is lesznek mert nem vagyok rákos a kurva életbe is!-ordította magából kikelve.
-Nyugodj meg Christopher!-lépett közelebb a doktor.
-Ne nyugtasson a rohadt életbe is,engedjenek el!-rángatta a kezéből kiálló csöveket.
-Chris! Minden rendben lesz! Csak magad alatt vágod a fát,kérlek!-könyörögtem könnyes szemmel.
-Várj egy kicsit! Mostanra biztos megérkeztek az eredmények! Mindjárt jövök.-lépett ki az ajtón Dr. Peterson.
-Szükséged van valamire,Christopher?-kérdezte a nővér.
Öcsém nem válaszolt csak morcosan meredt maga elé. Pár perc múlva visszajött Dr. Peterson.
-Jó híreim vannak,fiatalember!-nyitotta ki a mappát.-Negatív lett a teszt,a rosszullét a gyógyszerek mellékhatásának tudható be,-mondta mosolyogva.
Chrisből egy megkönnyebbült sóhaj szökött ki.
-Mikor mehetek haza?-kérdezte.
-Én bent tartanám legalább holnapig,de saját felelősségre elmehet.-tájékoztatta apát.
-Most elmegyek innen!-jelentette ki.
-Rendben,ha elkészültél gyere az irodámba.-mondta majd kimentünk.
Én az ajtó előtt megvártam Christ. Rövid idő alatt kijött. Egy kék csőfarmert viselt egy fehér pólóval és egy sötétkék dzsekivel. A nyakában egy barna nyaklánc lógott ami egy keresztet ábrázolt.
Csöndben haladtunk a folyosón.
-Megvárlak itt.-mondtam az iroda előtt ahol apám is tartózkodott. Leültem a székre,miután bement és vártam.
*2010.07.18 Los Angeles,családi ház*
-Kicsim mi a baj?-zökkentett vissza a jelenbe édesanyám.
-Semmi. Csak elgondolkoztam.-feleltem a távolba tekintve.
-Tudod hogy nekem mindent elmondhatsz!-mosolygott.
-Nem,tényleg semmi baj anya.-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Hát jó. De ha beszélni szeretnél róla csak szólj!-adott egy puszit majd bement a házba.
-Héj,Lucy,gyere be a vízbe!-fröcskölt le a medencében úszkáló Chris.
-Már voltam ma.-válaszoltam morcosan majd leültem a medence szélére és belelógattam a lábaimat. Éppen készültem újra elmélyülni a gondolataiban amikor az a kis csirkefogó egy az egyben belökött maga mellé. Mérgesen néztem rá miközben ő csak mosolygott.
-Ez csúnya húzás volt!-szídtam le.
-Bocsesz!-mondta majd úszott tovább.
Ha már úgyis vizes voltam bent maradtam. Később anya és apa is csatlakozott hozzánk. Négyesben labdáztunk majd csak úgy fröcsköltük egymást. mostanában nagyon boldog vagyok
. Úgy érzem teljesen rendben van az életem. Sőt olyan boldog vagyok mint még soha.
*2010.11.18 Los Angeles,temető*
Egy virágot dobok a sírjára. Egy szál,árva virágot. Olyan árvát mint most én. Mindketten lelkileg vagyunk árvák. Annyi a különbség,hogy neki már nincsen lelke,nekem van de úgy érzem haldoklik. Az ő hiánya! Ő fog egyszer végezni a lelkemmel. És megölni engem is. 2 hónapja temettük el őt. 2 nyomorúságos hónapja alszom el sírva s kelek fel karikás,vörös szemekkel. Chris lehajtott fejjel zokog. Ő még csak egy kisfiú igazságtalan vele az élet. Ahogy velem is. Szükségem van rá! Nem bírok nélküle élni! Hiányzik a gondoskodása,a szeretete még a légzése is! Nem hittem,hogy lehet valakit ennyire szeretni. De tévedtem. Apa mióta eltemettük őt elutazott és nem tudni mikor jön vissza. Talán soha. A nagyiék vigyáznak ránk. Ők is szomorúak az ő halála miatt. A sírra nézek. Ez a felirat áll rajta:
"Melinda Greengrass Halford
1977-2010
Szívünkben örökké élni fogsz"
Itt nyugszik egyetlen édesanyám.
*2011.02.14 New York*
Apa visszajött. Pontosabban mi mentünk hozzá. 3 hete felhívta a nagymamát,hogy küldjön minket a megadott címre. Hát itt vagyunk. 2 hete jöttünk New Yorkba. Apánkkal nem oly fényűző a viszonyunk,de nem érdekel. Szükségünk lett volna rá de ő elment és ki tudja mit csinált. Szenvedhettünk volna együtt.
-Gyerekek gyertek ide egy kicsit!-kiabálta apa a nappaliból.
-Hmm?-sétáltunk a megadott helyre ahol apa mellett egy sötétbarna hajú nő állt és egy szemüveges lányzó.
-Gyerekek,bemutatom Monicát és Tarat. Tara Monica lánya. Monica a menyasszonyom.-mondta majd megcsókolta.
-Gratulálok! Találtál egy anyapótlékot!-mondtam könnyezve majd elfutottam.
*2011.06.30 London*
Monica egy szörnyeteg. 6 kg sminket tesz fel magára,undorító. Lefárassza apa bankkártyáját és velünk is bunkó. De ha apa jelent van ő a legcukibb mostoha. Tara kicsit félénk de nagyon kedves. Őt bírom. Ráadásul az a nő kikönyörögte azt is,hogy Londonban "nyaraljunk". De csak ő élvezi még apa is unja.
*2012.07.14 London*
1 év telt el. Azóta Monica és apa összeházasodtak és apa csak rá figyel. Még anya halálának az évfordulója sem érdekelte. Pontosabban azt akarta mutatni. Aznap este Monica nem volt itthon. Hallottam ahogy apa a szobájában zokog. Ha Monin nincs 6 kg smink egészen hasonlítanak egymásra. De anya és az a nő és és föld. Kiderült,hogy nem nyaralni mentünk Londonba. A régi házat nem adtuk el hanem 2 házunk lett. Utálom azt a helyet borzalmas az a nő!
*2012.11.18. Los Angeles,temető*
Újra itt vagyok. A temetőben. Anyu sírjánál. Hogy hiányzik-e? Nagyon. Viszont azért könnyebb mint 2 éve. Az idő lassan,de minden sebet begyógyít. Viszont a hiányát sosem pótolja. Apa tudja hogy milyen fontos nekünk az évfordulója.. a halálának. Ha már ő nem is szereti mi igen. Christopher később jön ki. Megbeszéltük,hogy adunk időt egymásnak kibontakozni a sírnál.
-Anyu... Miért hagytál itt? Miért te? Haltam volna meg én. A legrosszabb hogy még annyi tiszteletet sem kapok,hogy elmondják hogyan haltál meg. Fiatal voltál s szerelmes. Mindenki álma a te életed. Jó állás,szerető férj,gyermekáldás. Bárcsak visszajönnél! Soha egy rossz szót sem szólok senkinek,akár még köműves is leszek ha egyszer utoljára láthatnálak,hogy... hogy méltón búcsúzzak el tőled!
*2013. 06.10 London*
A szobámban ülök. Imádom,hogy nyáron ha csak kicsit van felhúzva a redőny akkor kellemes hűvös van a szobában. Így összegezve a ház nem rossz. Sőt tetszik pedig Monitól egy kicsicsázott luxus villára számítottam. Már Londont is egészen jól ismerem. Amikor ideköltöztünk még gimnazista voltam most meg egyetemista és találtam egy szupi melót innen nem messze ahol egy kis plussz pénzt kereshetek. Pincér vagyok,de nem azt tanultam. Jó úton haladok,hogy tantó legyek. Imádom a gyerekeket és eleinte sokat tétováztam az óvoda és az iskola között,de mégsem szeretnék annyira picikkel foglalkozni. Ehhez a melóhoz nem kell szaktudás szóval pont jó. Erről jut eszembe,hogy nemsokára érkezik Adam. A főnököm egyik haverja fizet,hogy kedd délután korrepetáljam az unokaöccsét. Eddig 3 alkalom volt,de egész jól összebarátkoztunk Adammel.
*2013. 08. 03. London*
Épp a szobámban neteztem amikor csengettek. Valószínüleg Adam egész nyáron nem találkoztunk és már nagyon hiányzott. Eléggé megkedveltem ezt a kis srácot. Mentem ajtót nyitni.
-Szia Lucia! Hogy telt a nyarad?-kérdezte a 13 éves fiú.
-Szia Adam! Gyere be!-hívtam be.
-Hol voltál nyáron?-kérdeztem már a kanapén ülve.
-A nagybátyám kivitt majdnem 2 hónapra New Yorkba és a többi időt haverokkal és a barátnőmmel töltöttem.-mesélte. Biztos pénzes a nagybátyja.
-Ki a barátnőd?-kérdeztem.
-A neve Sandra. Még nyár elején költöztek Londonba amúgy Írországból jöttek az anyukájával és a húgával. Véletlenül futottunk össze aztán egyre többet beszélgettünk és.......-gondolkozott.
-Azóta dúl a love!-fejeztem be a mondatát.
-Pontosan!-mosolygott.-Na és te mit csináltál a nyáron?-kérdezte.
-Elemntünk egy "családi" nyaralásra 2 hétre Canadába aztán az öcsémmel 1 hónapig Californiában voltunk a nagymamámnál. Egy rövid ideig még beszélgettünk majd tanultunk egy kicsit. Kikísértem Adamet,de a megszokott nő helyett egy férfi jött érte. Korombeli lehetett barna göndör hajjal és smaragdzöld szemmel.
-Szia! Harold Edward Styles!-nyújtotta a kezét.
-Hello! Lucia Rose Halford!-fogadtam el a kezét. Na igen. Ő a híres nagybácsi. Említette már a "Harry" nevet ha a nagybátyjáról beszélt.
-Olyan ismerős vagy... És a neved.. Mintha hallottam volna már valahol,de nem Adamtól...-gondolkoztam hangosan.
-One Direction!-tárta ki a kezeit nevetve. Én tátott szájjal álltam. Harrry Styles minden tinilány álma most itt áll előttem és közel 2 évig az unokaöccsét tanítottam. És így kezdődött a tündérmese.
*2013.09.16 London*
Barátnőm Natalie lelkesen mutogatta a szebbnél szebb ruhákat miközben izgatottan járkáltam fel alá. El sem hiszem,hogy 2 óra múlva KETTESBEN vacsorázok Harry Stylessel! Bridget az ágyon feküdt és többször is megjegyzést tett izgalmunkra.. Ő nem értheti milyen érzés vele vacsorázni és nem csak az miatt mert híres nem a pénzére vágyok... Beleszerettem. Mióta először találkoztunk 2 hónapon keresztül minden délután ő jött Adamért és nem telt el nap,hogy legalább 1 órát ne beszélgessünk. Gyakran mentünk kettten vagy a haverjaival fagyizóba,pizzázóba vagy valami. De ez most más. Azok haveri talik voltak,de ez ha úgy fogja fel ahogy én randi.
-De mi lesz ha ő nem is akar randizni csak egy baráti találkozó?-kérdeztem idegesen Natyt.
-Ha az akkor is talizhatsz vele. Nem veszíthetsz semmit.-nyugtatott mosolyogva.
Végül egy fekete ruhát választottam.
Nem akartam nagyon elegáns ruhát húzni,mert ha ez nem randi akkor gáz. Bár lehet hogy csak azt gondolná,hogy mindenhova kiöltözök. Bár az cikibb lenne ha Harry kiöltözik én meg nem. Mindegy ennél a ruhánál maradok. Naty megcsinálta a sminkemet és elém tett egy magassarkút.
-Mielőtt elkezdesz nekem itt hisztizni,hogy így-úgy-amúgy utálod a magassarkút csak szólok,hogy ha ezt nem húzod fel akkor Harry elkönyveli magának,hogy egy törpe vagy és utálni. fog.-mondta komolyan. Tudom,hogy csak viccel,mert csak arra akar rávenni,hogy felhúzzam ezt a fekete cipellőt,de mindegy. Miután a 10 cm-es magassarkúban kimentem a fürdőbe megnézni,hogy nézek ki... Hát remélem Harrynek tetszeni fogok. Elköszöntem a csajoktól és Naty itt alszik hátha rosszul végződik és engem kelljen vígasztalni. Bridget hamar elment ő nem rajong a "csajos dolgokért". Harry hét óra előtt pár perccel érkezett meg a fekete Range Roverével.
-Menj már! Ne várasd meg!-tolt meg Naty.
-Nagyon izgulok!-nyöszörögtem.
-Ha nem mész el fog menni.-mondta komoly arccal. Megint rávett mentem az ajtó felé ő meg kuncogva integetett utánam. A kocsinak támaszkodott. Zöld szemeit rám emelte amitől idegességem azonnal elszállt.
-Szia!-lökte el magát a kocsitól majd egy öleléssel köszönt.
-Szia!-öleltem vissza kicsit vörösen,de ő ezt a sötétség miatt nem láthatta.
-Amúgy helyileg hova megyünk?-kérdeztem az autóban ülve.
-Az titok!-mosolygott.-Nagyon csinos vagy.-mért végig alaposan amitől elpirultam.
-Köszi. Te is jól nézel ki.-jézusom,egy fiúnak azt mondani,hogy jól néz ki? Teljesen megzakkantam?
Harry egy elegáns és ahogy az étlapot végignéztem drága étterembe vitt.
-Te mit rendelsz?-kérdeztem felpillantva a lapokból.
-Azt amit te.-villantotta meg gyönyörű mosolyát.
Vacsora után fizetett Harry,de utunk nem hazafelé vitt. Elmentünk sétálni éjszaka a parkban ahol Harry egy különös kérdést tett fel nekem.
-Van barátod?-kérdezte majd leültünk a padra és egymás szemét néztük.
-Nincs.-feleltem.-Van barátnőd?-kérdeztem. Ha ezek után van biztos,hogy hazamegyek.
-Nincs.-felelte mire nagyon megkönnyebbültem.
-Harry valamit régóta szerettem volna elmondani.-kezdtem.
-Mondjad nyugodtan Lu.-mosolyogott.
-Most,hogy tudom nincs barátnőd be kell valljak valamit...-lehet megbánom de már mindegy.-Beléd szerettem.-feleltem végig az arcát nézve reakció után kutatva.
Válaszul megcsókolt.
-Jó éjt Lu.-mosolyogott.
-Jó éjt Harry.-mosolyogtam vissza majd elmentem.
Nem,nem az első csókom volt,de a legjobb. Ezek szerint ő is szeret. Most vagyok a világ legboldogabb nője.
*2014.05.18. London*
Natyval jókedvűen beszélgetünk a parkban egy padon. Helyesbítek ABBAN a parkban és AZON a padon. Ahol egy édes csók elcsattant Harry és köztem. Több mint fél év,pontosabban 8 hónap telt el azóta. Hiába okozott Harry fájdalmat mégis boldogan járkálok ezen a helyen. Miután a bizonyos csók megtörtént Harrynak nyoma veszett. Nem jött el hozzám,nem keresett,nem hívott. Hazugság volt minden szava,mondta hogy ne higyjem el amit az újságok mondanak ő nem nőcsábász... 1 hétig vártam rá. 1 k*baszott hétig minden nap az ablak előtt ültem várva a Ranga Rover érkezését. Aztán Bridge nem tudta nézni a szenvedésemet és megmutatta az igazságot. Zokogtam amikor megláttam a neten a cikket: "Harry Styles és Taylor Swift
A fiatal énekes és barátnője Taylor Swift között újra béke és nyugalom van. Sajnos szakításuk okát nem tudtuk meg,de úgy látszik megint együtt vannnak. Tegnap erősítette meg Harry a kapcsolatukat és egy reggeli interjúban Taylor is színt vallott. Kiderült,hogy közel egy hónapja kibékültek,csak nem akarták a média elé vinni. Sok boldogságot a szerelmeseknek és reméljük nem igaz,hogy azért mentek szét,mert Harry megcsalta."
Na igen. Közel három hónapig szenvedtem Harry miatt,de azóta nem is találkoztunk. Azt hiszem sikerült elfelejtenem és már csak ha a nevét is kiejtik mosolygok,mert boldog vagyok,hogy bármilyen görény is de egy rövid ideig az enyém volt. Ha egyszer találkozok Harryvel mosolyogva fogok a szemébe nézni,hogy lássa nem tört össze teljesen. Ahhoz ő túl kevés...
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
